„Azt hittem, hogy a selyem a legpuhább tapintású. De valójában a kisbabám bőre. Nem sejtettem, hogy az ősbizalom ennyire megható. Hogy én leszek az, akibe mindig kapaszkodik, amikor megijed. Akihez hozzábújik, ha fáradt. Aki biztonságot és meleget ad neki bárhol-bármikor. Nem tudtam, hogy lehetek ennyire fáradt és nyúzott. Közben meg boldog.”