Gyerekkoromban édesanyám a nyári szünetet szerette a legjobban. Amikor legalább mi gyerekek kikerültünk a mókuskerékből. Nagymamánkkal a lábunkat áztattuk egy vödörben a csillagos ég alatt, apával káposztát szedtünk hajnalban, amit eladtunk a piacon, két naponta szedtük a hullószilvát, minden nap volt fagyi, a kocsiban pedig ugyanaz a Bikini kazetta szólt évről-évre. Nyaralni Biatorbágyra jártunk a rokonainkhoz, ahonnan minden évben sírva indultunk haza. A nyár mégis sokkal lassabban telt gyerekként, mint manapság. Felnőttként az én szakmámban is a nyár a lazítás ideje. A páciensek elmennek nyaralni, és mi is feltöltjük az akkumulátorainkat, hogy maximumon működjük legalább karácsonyig. Anyukám mindig azt mondta, hogy augusztus 20-a után vége a nyárnak, szeszélyes lesz az időjárás, az annyira várt pihenésnek pikk-pakk vége. Van ebben egy pillanatnyi kis szomorúság, de menni, tenni kell. Az előjegyzés januárig tele, hamarosan megint “pörög az élet, mint az orosz rulett”.

#nyárbúcsú
#bikini
#20után
#embrioblog